Egy
év távlatából elővettem a gyógyulási naplómat, amelybe általában lejegyzem a
belső folyamataimat, és időnként visszatekintek a segítségével, hol is tartok
most. A napokban egyre inkább érzetem újra Lourdes energiáit magamban rezegni
és úgy éreztem, hogy közös munkára hív. :)
Pár
csodálatos napot töltöttem tavaly nyáron a barátaimmal Lourdes-ban, ahonnan
ihletett ötletekkel és lendületes, erőteljes energiákkal tértem haza. A
meditációs cd ötlete meditatív állapotban érkezett meg. Akkor még fogalmam sem
volt, hogyan tudom majd megvalósítani, hirtelen számtalan kérdés lüktetett
bennem, de az Égiek csendességre intettek. Ahogyan a gondolatok zakatolása
abbamaradt és egyre távolabb kerültem a hogyan? miért? kinek? mikor? kitől?,
stb. kérdésektől, egyre közelebb kerültem a megvalósuláshoz. Mindent egyszerre
tudni akartam, hogyan fogom majd kivitelezni, de az Égiek ezzel kapcsolatban
csak annyi útmutatást adtak, hogy majd vezetnek.
Őszintén kicsit
zabos is lettem az Angyalokra, mert akkor még jóval türelmetlenebb voltam, mint
most, de az a folyamat, ami ott elkezdődött bennem Lourdes-ban a meditáció-s cd
létrehozásával kapcsolatban, a türelmet is gyógyította bennem. Ráébredtem arra,
hogy a türelmetlenség egy olyan indokolatlanul gyors tempó, ami elveszi a létrehozás,
az alkotó folyamatok megélésének örömét.
Mikor hazaértem,
először nekikezdtem, hogy megírjam a meditációk szövegét. Addigra már számtalan
relaxációt írtam az Égiek segítségével, hiszen barátnőmmel már sok közös
csoportfoglalkozást megtartottunk. De amikor leültem, hogy megírjam a cd-re a
szövegeket, egyre csak elakadtam. Próbáltam kapcsolódni a Forrással, ahogyan
szoktam, (többnyire ezért semmit nem teszek, ha írok, akkor ez egy automatikus
kapcsolat) de a kusza gondolataimon kívül, semmit nem érzékeltem. Próbáltam
erőltetni, hogy írjak valamit, ami aztán olyan is lett, és a kukában (vagy
ahogy egy kedves barátom szokta mondani: a kerek iratrendezőben) landolt. Aztán
figyelmes lettem arra, hogy a lábammal dobolok, rágom a szám szélét, gondoltam
is magamban, ez meg milyen elcsendesedés? :)
Végül úgy
döntöttem, hogy sétálok egyet, hogy kitisztuljon a fejem és letisztuljanak a
szándékaim. A házunk mögött nem messze, az erdő szélén található egy pici
kápolna a hegy tetején, oda szoktam felmászni, ha nyugalomra és békére vágyom. Alig
ültem le, megéreztem újra azt a magas rezgésű energiát, ami Lourdes-ban
töltődött belém, és letisztult bennem szinte varázsütésre sok minden. Azt
tudtam, hogy az Égiek áldása kíséri ezt a munkát, tudtam, hogy mi a szándékuk
vele, de azt nem tudtam, hogy miért engem választottak, mi az én szándékom és
hogyan tudom ehhez úgy hozzátenni magamat, hogy létrejöjjön a VARÁZSLAT.
Anélkül, hogy tisztában lettem volna az egész terv minden részletével,
felpattantam, és rohantam haza, hogy megírjam a meditációk szövegét. Hirtelen
ötlettől vezérelve, írtam egy bátortalan levelet egy kedves ismerősömnek,
akiről tudtam, hogy ír zenéket. Ő szívesen elvállalta a zene megkomponálását.
Volt olyan találkozás, ami a megvalósulást illetően zsákutcába vitt, de mint
emberi találkozás és beszélgetés, számomra hasznos volt.
Amikor megterveztem
a borítót, egy csodálatos folyamat zajlott bennem, rádöbbentem közben, hogy
mennyire szeretek alkotni, újat létrehozni és milyen nagy örömömet lelem benne.
Megtanultam türelemmel kivárni mindenki munkáját, hiszen volt, aki nálam sokkal
lassabban dolgozott, de ma már tudom, hogy az Angyalok mindig közbe fognak
lépni, ha nagyon sietnék, mert azt tanítják, hogy a részletekben, a
folyamatokban rejlik az igazság és a szépség, mert a részekből lesz az egész.
Ez a „csöppnyi”
analógia mélyen hatolt belém, hiszen átégett rajtam, hogy a sok-sok emberből, a
saját folyamataikból, tanulásaikból, felismeréseikből lesz az Egész, az Egy. Nekem
tehát csak arra kell figyelnem, hogy mindig hozzá tudjam rakni magam az Egyhez,
mindig meg tudjam osztani azokat az érzéseket, amelyeken keresztülmegyek. És
még egy dologra megtanítottak ebben a történésben, hogy soha ne degradáljak le
semmilyen folyamatot magamban, hogy ez kicsi, ez kevés, ez rossz, ezt utálom,
stb., mert ezek mind-mind nagyon fontosak az Egy szempontjából!
Most már csak az a
dolgom, hogy magamhoz öleljem a világot, és meséljek rendíthetetlenül a belső
útjaimról. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése